1. hét

Második rész, melyben hősünk bemegy dolgozni és még számtalan érdekes megfigyelést tesz. De ha már jetleg-re nem futja a tudomány és a technika vívmányainak elmaradása okán, hát jetlaggel vígasztalja magát.

Mexikói ebéd

Mexikói ebéd

Úgy döntötem, hogy megpróbálok – az elején legalábbis – hetente írni, illetve hetekről írni. Lévén hétközben nem túl sok mindent tudok csinálni a munka mellett, így a hétvégék azok, amiket jobban meg tudok tölteni tartalommal.

Már az első héten beszéltem a város Vámpír Hercegével, hogy találkozót eszközöljek nála, ahogy azt jóhiszemű gyött-mentekhez illendő, azonban közbeszóltak céges (s nem A Céges) dolgok, így az sajnos nem valósult meg, csak a következő héten.

Szóval ott tartottam vala, hogy a bugival jetlaggel a lábamban felkeltem hétfő hajnalban (valójában le se nagyon feküdtem, legfeljebb ha 1-2 órára) és az előre leírt útvonalon végigverekedtem magam a fél városon (tényleg csak a felén, s Mountain View nem is nagy), és jelentkeztem eligazításon Orientációs Meetingen.

Közbevetés. Mint azt megtudtam az Orientációs Meetingen, sajnos nyilvánosan nem írhatom le, hogy kinek dolgozom (a cégek közötti szerződés okán), szóval annyit írhatok erről, hogy – ha minden igaz, hamarosan – az Epam US alkalmazásába kerülök és Mountain Viewban székelő nagy, informatikai céghez vagyok kihelyezve. (Na vajon melyik lehet az? – a helyes megfejtők között egy kitöltendő, hárompéldányos titoktartási nyilatkozatot sorsolok ki) Tehát a továbbiakban csak A Cég-nek fogom hívni.

Szóval A Céghez idejekorán odaértem, mert a reggeli kisvárosi közlekedés elég gyér, ellentétben a Freewaynek hívott autópályával, az rendesen be tud dugulni. A Pestieknek szemléltetésképpen: a kerületben simán tudsz közlekedni, de ha be kell tenned a kerekeid a Hungáriára, vagy át kell menned másik városba, akkor meg vagy lőve. Szóval, korán odaértem, s tapasztaltam, hogy nem leszek igazán egyedül, itt bizony szinte lapátolják a munkaerőt.

Képek az erkélyről

Képek az erkélyről

Szóval a fejtágítás után az egyik munkatársam jött értem, hogy átkísérjen a majdani munkahelyemre, lévén az egy másik épületben van. Át is mentünk, megismerkedtem az épülettel, majd besétálva a csapattal. Közben kiderült, hogy még ketten vannak Epamosok a szűken vett csapatomban, az egyikük jött értem. Mindenki tök jófej volt, a számítógépem meg a monitorom ott várt a helyemen, minden klappolt, kivéve a belépési adataim, mert még nem frissült be a rendszer, szóval a napom nagy részét kávézgatással, beszélgetéssel és várakozással töltöttem. A munkatársaim amúgy tényleg jó fejek, céges kávésbögrével (4dl-es!) lufikkal (szintén céges), csokival és ajándék hátizsákkal vártak ott, tök jó volt.

Gyorsan mindenki megcsodált, hogy új jövevény, aztán persze mindenki ment a dolgára, én meg gyorsan körbementem felfedezni az épületeket, ismerkedni az irányokkal, meg ilyen orientációs izéket csináltam (merre a mosdó, merre a kafetéria, stb). Ebéd rögtön az épületben lévő mexikói étteremben, burrító, amigo mio!

Aztán miután megküzdöttem a sárkányokkal az Ubuntuval és csiholtam magamnak egy aránylag működő rendszert, elkezdtem tanulmányozni a meglévő dolgokat, kódokat, rendszert, processzeket, működést, satöbbi. Erről azonban még kevesebbet beszélhetek, mint A Cégről, szóval ennél többet nem is fogok. Titoktartási nyilatkozat letölthető innen: ISwearIKnowNothing.doc.

A hét szinte eseménytelenül telt, feltérképeztem a helyi boltokat, egyre bátrabban autókáztam a városban, szokom az autót, az automata sebességváltást, egyre ritkábban fejelem le a kormányt csak azért, mert azt hiszem a fékre, hogy kuplung és amikor beletaposok a bálnajószág olyan satut tol, hogy ha nem lennék bekötve, már régen lábbal előre toltak volna be a klinikára, miután fejjel előre hagyom el az autót. Amúgy egész tűrhetően van vezérelve, ami annyit jelent, hogy én nem csinálnám jobban és simábban a sebességváltást. Ez persze nem is jelent semmit.

Képek az erkélyről

Képek az erkélyről

Szóval ott tartottunk, hogy felfedezem a boltokat. Érdekességek ezzel kapcsolatosan – ugyanis sok sztereótípia terjeng “Az Amerikaiak”-ról. Például, egyáltalán nem csomagolnak mindent egymillió plasztik zacskóba, illetve igen, ha kéred s ki is fizeted a zacskót. De jófejek, mert akkor is megkérdik, hogy becsomagolják-e a pénztárnál, ha van nálad hátizsák vagy szatyor. Opcionálisan a tiedbe is elhelyezik az árut. Mindig van egy-két kedves szavuk egymáshoz, pláne, ha szolgáltatnak neked. Egymillió fokon megy a hávárjú, vaccgóinón, váccáp, hevéjnájszdéj. Különösképpen tetszik, hogy nem kell szégyellned magad, ha rámosolyodsz a másikra. Itt mindenki talál egy másodpercet az életében s egy pici akaratot, hogy arra az egyetlen másodpercre, előzékenyen jobbá tegye a napodat. S ez nekem baromira tetszik. Ahogy Vámpír Herceg fogalmazta meg, ez semmi esetre sem barátság, ez színtiszta barátságosság. Cserébe azt is észre fogod venni, ha egy ilyen helybéli ártani óhajt neked.

No de, vissza a bolthoz és a csomagoláshoz. Szóval, itt kimérve lehet kapni egy rakás dolgot, liszteket, mindenféle magokat, édességeket, stb. Cserébe lehet kapni – a lustaság nevében, s én ezt élvezem – pucolt zöldséget, gyümölcsöt. Konkrétan megpucolt és feldarabolt görög- és sárgadinnyét, mangót, kiwit, csomó dolgot. Az sem igaz, hogy kizárólag az egészségtelen táplálkozást vinnék errefelé. Oké, gondolom ez sem igaz a teljes Államokra, de itt, nem láttam több elhízott embert, mint otthon, sőt. Kábé mindenből kapható – némi többletért persze – organikus élelmiszer. Szabadontartott tyúktól tojás, organikus vaj, sajt, tej, toronyóra rigalánccal. Tény, hogy sokféle pékáru kapható, köztük a zsírban és cukorban kiemelkedően gazdag mindenféle fánk, meg fánklyuk (donut és donuthole, ez utóbbi apró – néha töltött – gombóc, és persze azt jelképezi, hogy az maradt ki a donut karika-forma miatt középről) meg croissant meg minden. Ugyanakkor tömkelegével lehet venni teljes kiőrlésű cuccokat és nem búzából készülteket is.

Szóval az első hetem tanulással, ismerkedéssel telt, napközben a munkával, esténként a várossal és a boltokkal. Megnéztem egyszer-egyszer a McDonald’s-ot és Burger Kinget is, hiszen, akkor a sajtos negyedfontost, ha már itt fontban mérnek! Nem, puskát nem hoztam a melóhoz. Összességében a kaja, a gyorséttermi is, meg az egészséges is, megfizethető áru, legalábbis az én (még otthoni) fizetésemhez képest.

Képek az erkélyről

Képek az erkélyről

Amit nem tudok megszokni az a mosás. Hogy nincs mosógép. Van helyette negyedfontos érmével működő közösségi mosógép, majdnem mindenhol. Mivel A Cégnél külön mosókonyha van, ingyenesen használható, így a városi meg az appartmanbéli ilyen szolgáltatást még nem használtam ki. Viszont mivel én már a vásárlásukkor kivagdaltam a címkéket a ruháimból, gőzöm sincs, miket lehet szárítógépben szárítani, így azt nem használok, inkább vettem ~$20-ért egy ruhaszárítót. Ezen az éghajlaton így is hamar megszárad a ruha. Az esős napokat leszámítva a páratartalom sem vészes.

S végül, hétvégén ki kellett költözzek a motelból és be kellett költözzek egy a cég által bérelt apartmanba, ahol amúgy egy orosz srác a lakótársam. Nos ez már nem tetszik annyira, mint a motel. Több problémám is van vele. Például kétszintes, alul van a konyha, étkező, nappali rész, meg egy wc, felül pedig két hálószoba plusz egy fürdő+wc. Nos, fűtés például nincsen, csak alul. A hálószobákban semmi. Be kellett szerezzek elektromos hősugárzót, hogy éjjelre elfogadható hőmérsékletet csiholjak. Lent van fűtés, de mivel a szobákhoz tartozik erkély is, ami a nappali ablaka és a bejárati ajtó fölé lóg, így lent sötét van. Ami megint nem túl jó. Van még lent TV, de nincsen kábel, szóval dísznek. A bőrkanapé meg a bőrfotel jó lenne, de ott lent kuksolni a sötétben, nem túl kényelmes, ráadásul idegennel megosztani az életterem, nem annyira szeretem. Szóval ha “itthon” vagyok, akkor inkább a szobám. De legalább pálmafra és egy középiskolai focipályára néz az erkély és az ablak.

Grand View Park

Grand View Park

A hétvége másik napján lóra ültem autóba vetettem magam, és kiskörútra mentem a Bay Area körül, Palo Alto, át a hídon Hayward, Oakland, Golden Gate híd, San Francisco. Hát öcsém, itt vannak jól kinéző helyek, feljegyeztem vagy két tucatot, amit majd meg kell látogatni, autóval és/vagy gyalog, biciklivel, illetve valószínűleg ezek kombinációjával. A hidak közül kettő fizetős, $5 per átkelés, ami azért nem gyenge! Legközelebb lehet, hogy kompot is ki kéne próbálni. Aztán megkerestem San Francisco egyik legmagasabb pontját, a Grand View Park-ot és miután kiköptem a tüdőmet a lépcsősor után, körbenéztem a hegytetőről. Aztán úgy döntöttem, csavargok még kicsit a városban, s nem megyek ki aznap az óceánhoz. Utána illedelmesen hazaautókáztam, hogy kipihenhessem magam a 2. hét kezdete előtt. De az már egy másik történet.

A teljes útvonalat itt találod meg térképre vésve.

 

 

A következő részek tartalmából: hősünk eldönti, hogy a Pacifikus óceánt neki mindenképpen látnia kell, s ha már ezt teszi, akkor nagy és hosszú stégen mólón vezessen az út.

Grand View Park Grand View Park Grand View Park Grand View Park Grand View Park Grand View Park