2. hét

Harmadik rész, melyben hősünk újra felkerekedik és meglátogatja ama specifikus pacifikus óceánt, ami annak idején megakadályozta, hogy a Japán Császárt feláldozzák Teotihuacanban, meg persze végre meglátogatja Vámpír Herceget és hercegnéjét.

2013-11-24 10.45.18

Tábla, építették.

Szóval történetünk ott folytatódik, hogy lassan múlóban az aranyláz jetlag, s ez nagyban segíti mind a koncentrációs készséget, mind pedig az alvást. Azaz kezd látszata lenni annak is, hogy tanulgatok, meg annak is, hogy kezdem érteni, mi a fene történik körülöttem A Cégben.

Meg kell mondjam, hogy közel sem beszélek jól angolul. S azt a nem éppen jót egész álló nap fenntartani is koncentrálást igényel, így estére általában jól el is fáradok. Ebből kifolyólag egészen a második hét végéig egyszer sem látogattam el alkoholfelszolgáló helyi létesítménybe, sem egyedül sem pedig társasággal. Mondjuk egyelőre társaságról szó sem volt, a munkatársak errefelé nem adják magukat olyan könnyen, de mint később megtudtam, ez nemhogy hetek, de inkább évek kérdése, hogy valaki pubba járuljon az emberrel munka után, ami szöges ellentéte mind a magyarországi, mind az angol szokásoknak.

Móló, messziről

Persze a Safewayben, Targetben, egyéb élelmiszerkereskedelmi egységekben már szemeztem az alakoholtartalmú italok polcával, hogy egyik-másik sört és bort azért csak meg kellene kóstolni, elvégre magyar vagyok, az alkohol a barátom, vagymi. Egyelőre erre nem kerüt sor, de a hétvégén már szájammal illettem a borospoharat. Ugyanis Vámpír Hercegnél jártam látogatóban, s ő volt olyan életmentő, hogy borral kínált. Majd miután beszélgettünk, felkerekedtünk és a hozzájuk képest szomszédos San Mateoban lévő B Street & Vine nevű helyre navigált el bennünket, ahol a beszélgetésünket válogatott borok és Bruschetták társaságában folytattuk. Miután a sok év utáni ki hogy van, mi volt az elmúlt 2-3-4 évben update megvolt, kicsit megváltottuk a világot, ahogy azt barátok között szokás, majd visszakocsikáztunk a főhadiszállásukra, ahol is végre megismerkedhetnem Vámpír Hercegnéval is. Így immár hárman folytattuk a kicsit nosztalgiázós, kicsit geekeket megváltós beszélgetésünket egészen addig, amikor már mindenképpen elköszöntem, lévén egyrészt onnan nekem még 20 perc volt visszavezetni Mountain Viewba, másrészt meg ugye szombat este túl sokáig nem alkalmatlankodik az ember vendégségben.

2013-11-24 10.40.42

Utcalátkép heggyel

Azért még tettem ott Foster Cityben egy olyan laza kört, csak úgy körbejárásképpen, amolyan benyomás-gyűjtés okán, ha a februári próbaidőlejárat után visszajövök, akkor márciusig találni kell majd valami saját bérlésű kecót, és hát elég nagy a dilemma, hogy az hol legyen, milyen messze, legyen-e autó, vagy oldjam-e meg másképpen a bejárást. Foster City egyelőre egyébként tetszik, csak irgalmatlan drágának tűnik első blikkre. Igaz, szép is, meg jó is, cserébe! De az, hogy hol fogok lakni, legyen még a jövő zenéje! Nem iszom előre a mackókoma bőrére.

A hétvége másik napján, azon a bizonyos hetediken pediglen a legkisebb szabólegény programozópalánta felkerekedett vala, autóba vetette magát, tövig nyomta az gázpedált és félelmet nem ismerve elhajtott az óceánhoz. Már jó előre kinéztem magamnak a parton egy helyet, Pacifica a neve. Mégpedig azért, mert az óceán partján fekszik, és épített egy hosszú mólót ami jócskán benyúlik az óceánba. Az itt-ott elszórt képeken jól látható, milyen menő is az a hely, amolyan képeslapra való mind a táj, mind a víz.

2013-11-24 10.41.02

Utcalátkép fával, horrorfilmből

De még a heveny “TÁP” felkiáltással riogatni próbáló sirályok is sirályok, hö! Két dolog nem maradhatott el, a hideg ellenére a mezítláb a habos tengervízbe mosni az izzadt tappancsomat és a móló tetejéről árnyék-selfiet lőni a homokon. A víz baromi hideg volt, de legalább két rákot is visszahajítottam, mielőtt a sirályok völgyében leltek volna örök nyugalomra. Tiszta Crab-Rió. Énkérekelnézést.

Szóval a hétvégém elég jól telt, a hétköznapokról túl sokat nem tudok írni, meg nem is nagyon írhatok, néha reggeli, néha ebéd, sok kávé, munka. Utóbb kitalálták, hogy ha már a következő (azaz a harmadik, az, amelyik most van, mikor e sorokat írom) hét olyan rövid lesz (az is hét napos, minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, csak a Hálaadás nevű össznépi pulykamészárlás miatt kevesebb meló), mert csak három munkanap, ezért menjek át arra a három munkanapra egy másik épületbe, összeismerkedni további kollegákkal. De erről majd a jövő heti posztban, meg az első mozis élményemről is itt Mountain Viewban.

Szóval a következő rész tartalmábólt ezúttal már le is lőttem. S az, hogy rövidülnek a posztok nem azt jelenti, hogy unnám az írást, még nem, csak kezdem magam utólérni idővonalilag, már majdnem szinkronban írom ezeket a betűket, már csak három nap választ el a realtime-tól!

Utcalátkép autókkal

Utcalátkép autókkal

Elbújtáp

Elbújtáp

Víz

Víz

 

Víz habbal

Víz habbal

Tápfürdő

Tápfürdő

Városkép alt helyett mólóban

Városkép alt helyett mólóban

 

Félsziget és pazar csillanás

Félsziget és pazar csillanás

Selfie

Selfie

Habhullám

Habhullám